A meglehetősen trendi elnevezésű (valójában több évezredes gyökerekkel rendelkező) autogén tréning nem más, mint a relaxáció egyik formája, és a stresszcsökkentés bizonyítékokon alapuló módszere. Könnyen elsajátítható, egymásra épülő gyakorlatok segítségével tehetünk mi magunk mind testi, mind pszichés ellazulásunkért, egészségünkért. Mindezt kezdetben az erre kiképzett terapeuta segítségével, majd a mindennapokba fokozatosan beépítve, önállóan gyakorolva. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy az elsajátítást követően - sőt már a tanulási folyamat során is – a gyakorló személy önmagát „relaxáltatja”.

A továbbiakban a relaxációt és az autogén tréninget (AT) szinonimaként használom.

A relaxált állapot egyfajta módosult tudatállapotnak tekinthető, félúton az éberség és a szendergés között. A kiegyensúlyozott mindennapi működésünkhöz elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás. A relaxáció az alváshoz hasonlóan segíthet hozzá testi-lelki-szellemi harmóniánk megteremtéséhez, emellett egyfajta gyógyító többletet is nyújt – mindhárom szinten. Az AT ugyanis több mint technika, ezt a pluszt leginkább az álommunkához tudnám hasonlítani. Az önismeret egy mélyebb formája, amely anélkül is működhet, hogy feltétlenül szavakba öntenénk.

Kezdetben magam is azon az állásponton voltam, hogy az autogén tréning egy technika, ami ha nem is mechanikusan, de tapasztalati úton megtanulható. A sajátélmény folyamatában ez a „technikai” jelleg fokozatosan változik, árnyalódik és gazdagodik, egyre inkább kidomborodni látszanak a módszer pszichoterápiás elemei.

AT-tanulmányaimat személyes és szakmai (pszichológusi) motivációval kezdtem. A személyeset is inkább egyetemesnek, mintsem egyéninek gondoltam: célom a stresszkezelés egy hatékonynak vélt eszközének elsajátítása volt. A stressz és annak menedzselésének problematikáját gondoltam annyira egyetemesnek (hiszen valószínűleg minden embert érint), hogy egy viszonylag egyszerűen használható stesszkezelési módszer pszichológusi munkám bármely területén hasznomra válhat, a pszichésen egészséges, viszont fokozott megterhelésnek kitett klienseimmel végzett pszichológiai tanácsadásban különösen.

A sajátélmény során gyakorlati, tapasztalati tanulási folyamatról van szó, ami számomra, (szakmai) személyiségem fejlesztése szempontjából központi jelentőségű. Ezért különösen értékelem, hogy az AT tanulása a képzésben is sajátélménnyel kezdődik, az elméleti-metodikai háttér ezek tapasztalataira épül. A folyamat fokozatosságát és az egyéni igényekhez alakíthatóságát ugyancsak optimálisnak gondolom. Fontosnak és kiemelendőnek látom továbbá a saját felelősség és motiváció hangsúlyát a folyamatban – mindez persze bármely, pszichés segítést megcélzó munkában kulcsfontosságú. Így, elképzelésem szerint, a klienseimmel végzett AT-munka egyik központi eleme is ez. Éppen ezért az önkéntes gyakorlást továbbra is hangsúlyozandónak látom. Kétségtelen, hogy a terapeuta által vezetett (netán csoportban végzett) relaxáció ad egy olyan megtartó keretet, amit a későbbi, önálló gyakorlás során, némi plusz energia-befektetés árán magunknak „kell” biztosítanunk.

A mindennapos stressz a pszichés teher mellett fizikai és élettani megterhelést is jelent számunkra, ezért különösen hasznos lehet a prevenció terén is egy komplex, testi-lelki szinteken is ható módszer. Az AT tanulása során mindkét terület tartogatott számomra is meglepetéseket. Előbbi, a testi, élettani folyamatok lezajlása „elméletben” érthetőnek tűnt számomra, a hogyanját átlátni és megtapasztalni mégis különösen izgalmas. A testi és lelki vonatkozások közötti kölcsönhatások működésének felismerése és jobb megértése pedig egy nagy lépés az egészségtudatosság felé.

Első személyes találkozásom az AT-vel nem is jöhetett volna jobbkor. Olyan helyzetbe kerültem ugyanis, hogy egy ideje szinte képtelen voltam megállni és pihenni. A relaxáció szerencsére egy elérhető alternatíva a feszített tempóban, hiszen elég 10 percre „megállni”, hogy aztán folytatni tudjam az egyébként számomra izgalmas és önként vállalt feladatokat. Abban, hogy ne mondjak minden, hirtelen érdekesnek tűnő felkérésre és programra igent, és képes legyek megtalálni az optimális arányokat a munka és magánélet területein, egy célzott tanácsadás sokat segített, kezdetben viszont a beiktatott 10-15 perces pihenők jó kiindulópontokat nyújtottak. Az önmagunkon végzett relaxáció látszólagos ellentmondása, hogy szükséges hozzá egy megfelelő energiaszint. Félálomban ugyanis nem tudunk igazán relaxálni, arra való a szieszta (és persze a rendszeres alvás).

Az elsajátítás pontos menetére itt nem térek ki, hiszen egyrészt az újdonság élménye is fontos a tanulásban, másrészt minden egyes tanulási folyamat és tapasztalás egyedi. A felhasználási lehetőségeket viszont érdemesnek látom megelmíteni.

Magam a relaxációt főleg frissítési (ld.a korábban említett 10-15 perces „pihenők”), vagy „zsilipelési” céllal használom. Utóbbi leginkább úgy fogható meg, hogy az átmenet, az átállás segítése bizonyos helyzetekben, pl. a munkából hazatérve, vagy letéve egy megterelő (vagy akár pozitív) eseményekkel teli nap terheit, élményeit. Az elalvással szerencsére általában nincs gondom, azonban amikor mégis nehezen menne, sokat segít a relaxáció. Ilyenkor többféleképpen is hatásos lehet az AT: segíthet a gondolatok lecsendesítésében, valamint olyan esetekben is, amikor az elalvást fiziológiai vagy egyéb okból fázás, végtaghidegség nehezíti (amelyek stressz, szorongás hatására erősödhetnek). A megfelelő AT-gyakorlat segítségével ezeket a „tüneteket” magunk is kézben tudjuk tartani, ez önmagában megnyugtató, és vissza is hat arra, hogy ezáltal a stresszre adott saját reakcióinkat általában jobban tudjuk kontrollálni. A belső kontrollképesség visszaállítása biztonságot adhat számunkra abban is, hogy testi jelzéseinknek kevésbé tulajdonítsunk túlzott vagy negatív jelentést, ami fokozhatja az aggodalmat, ezáltal tovább erősítve a belső érzeteket. (Megj.: hasonló folyamat játszódik le pl. a pánikbetegség során is.)

A pszichés-önismereti részt tekintve a gyakorláshoz fűződő asszociációk adják meg az AT valódi terápia-jellegét. A teljes gyakorlás számomra nagyon képszerű. Képzőművészet-terapeutaként is dolgozom, vizuális segítséget a munkám során is alkalmazok, a képi analógiákban gondolkodás sokak számára támogató lehet. (Hogy milyen módokon, arról az alábbi cikkekben olvashatnak részletesebben: #1, #2, #3, #4)

A csoportban való AT-tanulás külön pluszt adhat a gyakorlók számára. Annak ellenére, hogy nem kifejezetten önismereti csoportról van szó, a különböző nézőpontok, akár félelmek megjelenése az egyes gyakorlatok során gyakran meglepő, olykor egyenesen megvilágosító hatású. A különféle testi élmények hatásaként (és hatására) fontos létkérdések is felszínre kerülhetnek, melyekkel a szembenézést lehet ugyan hárítani... Számomra viszont egyrészt a hiteles terapeutai hozzáálláshoz tartozik, hogy a fontos kérdésekről igenis elkerülhetetlenül beszélni kell - fontos persze, hogy a megfelelő időben! Emellett valószínűleg magam is szegényebb maradtam volna ezzel a tapasztalattal, ha sajátélményeim során mindez nem kerül felszínre.

Csoportvezetőként fontosnak tartom a csoportrésztvevők saját felelősségét, hiszen minél többet fektetünk egy folyamatba (így a saját jóllétünk megteremtésébe), annál többet meríthetünk, épülhetünk belőle. Mindemellett, az AT-gyakorlás különösen igényli a megengedő hozzáállást, nem csak a csoportvezető, hanem a gyakorló részéről is! Miért is emelem ki mindezt? Gyakori lehet az a reakció, amikor a gyakorlásra mint teljesítményhelyzetre tekintünk („Jól sikerült a relaxáció?” "Azt érzem, amit ilyenkor kellene?"). Ítéletmentesnek lenni akár saját magunkkal egy meglehetősen teljesítményorientált világban valóban nem könnyű feladat, egy külön tanulási/önismereti folyamat témája is lehet.

Saját tanulási folyamatainkra tekinthetünk úgy is, mint ha egy felfedező úton járnánk. Ami sokféle meglepetést, izgalmat rejthet magában. Erről szól az autogén tréning-tanulás is (és bármely test-tudati munka!) mind testi, mind pszichés szinten és ezek összehangolódásában, kölcsönhatásában. További jó hír, hogy nem kell messzire utaznunk a „nyugalom szigetéhez”, hiszen mindezt saját magunk számára is megteremthetjük.